Megásom a gödröt, beleköphetsz

Homlokon csókoló múzsák verekednek. Kicsontozzák az élet értelmét, túrnak az érzelmek sáros gödrében és feltárják az emlékek megsárgult csontjaiból összerakott eseményeket. Csomóba fúlok ebben a nagy könyökölésben. Mindenki a másik magasságát akarja megugrani, miközben trabális szavakkal tapossa szét a másik személyes gondolataiban elveszett Énjét. Mert mindenki gondolkodik. Ki többet, ki kevesebbet, ki erről, ki arról. Te kimondod. Homlokon csókoló múzsád szavait ajkaid keretébe foglalod, előadások alatt suttogod barátaidnak, vagy éppen agymenésnek álcázod, s ezzel tömöd csókodat mások gondolataiba. Én nem szórok sarat, sem múzsára, sem ajkakra. Megásom a gödröt, beleköphetsz.