Lég

Rojtosra ugrálnám nyári ruhám a bokrok közt. Úgy hagynék nyomatékot szavaim után, ahogyan a lábam nyomát hagytam a puha sárban. Rettegve hallgatnám a csöndet, de nem azért, mert a csöndtől félek. Elkapnám a szálló igéket, melyeket szádról röptetsz, s ajkamra csókolsz. Leírnám a szállóigéket, melyekkel visszacsalsz magadhoz, mert egy szép napon majd elfelejtem, hogy miért voltunk itt. Hogy lerajzoltál az árnyékom nélkül, s elhittem, hogy ilyennek látsz. Porba írtuk, hogy "örökké", s mikor megvágta a szilánk a kezed, széttéptük szakadt ruhám. Meleg és hűvös volt a délután, piszkos voltam, te meg izzadt. Nevettünk a balett lépéseken, és megkönnyeztük a bohócokat. Az összeset.