nyáron a fázós téli időben
télen a múló nyári esőben
reggel az esti harmat hevében
éjjel a reggeli kávé kezében
fényben a sűrű köd mosolyában
ködben a sűrű fény hiányában
eldobott labdák menetszelében
végtelen hasadék szeles medrében
elhullott galamb szárnyrakelt tollán
megnyomott gombok otthagyott foltján
kontyolt hajak nemtörődömségében
rossz szappanoperák mégrosszabb végében
nyáron a fázós téli időben
télen a múló nyári esőben
kergetem képed harmat leplében
s éjjel a reggeli kávé kezében
Szoktam csodálni árust és portékát,
Birtokló ember érzelmi hóhérját,
Kerek mondatok elharapott végét,
Elkapott Hazugok Igazért ontott
Vérét; szívós asszonyok rejtett könnyét,
Túl okos emberek névtelen könyvét,
Szoktam keresni emberben állatot,
Egy ösztönből lett eszközt, mely hanyatló
Állapot, maskarát viselő, múló
Akarat, kígyóbőrből lett emberi feladat.
Szoktam embernek emberről mesélni,
Hogy az állati tetteket Isteni
Megtorlás kiséri, majd amikor az
Önérdek hátat mutat a határoknak
Ember oka emberi haláloknak;
S bár mosolya kegyes, neve még tiszta,
Felfordított sorrendben lép hátulról
Vissza; mondd, ti szoktatok várni üres
Mondatokra, melyek után apácák
Hite hull az égből Földre, s vissza?
nyáron a fázós téli időben
