Birtokló ember érzelmi hóhérját,Kerek mondatok elharapott végét,
Elkapott Hazugok Igazért ontott
Vérét; szívós asszonyok rejtett könnyét,
Túl okos emberek névtelen könyvét,
Szoktam keresni emberben állatot,
Egy ösztönből lett eszközt, mely hanyatló
Állapot, maskarát viselő, múló
Akarat, kígyóbőrből lett emberi feladat.
Szoktam embernek emberről mesélni,
Hogy az állati tetteket Isteni
Megtorlás kiséri, majd amikor az
Önérdek hátat mutat a határoknak
Ember oka emberi haláloknak;
S bár mosolya kegyes, neve még tiszta,
Felfordított sorrendben lép hátulról
Vissza; mondd, ti szoktatok várni üres
Mondatokra, melyek után apácák
Hite hull az égből Földre, s vissza?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése