Csak magunkat ismételjük

Rengeteg terv, megszámlálhatatlan hazugság és még annál is több ígéret. 

Életekbe lépünk be, barátságokból lépünk ki.

Második esélyt adunk... és második esélyt kapunk.

Keresünk, találunk. Elrontunk, helyrehozunk. 
Kérdezünk, válaszolunk. Elkezdünk és befejezünk. 
Felkelünk, lefekszünk. Elesünk, felállunk. 
Elindulunk, megérkezünk. Haragszunk, megbocsájtunk.

Csak magunkat ismételjük.

Felesleges

Felfordul a gyomrom a direkt bunkó emberektől. Sosem tudod őket tökéletesen kikerülni. Akaratlanul is beléjük botlasz, mint egy kiálló fagyökérbe. Sajnos csak átlépni tudsz rajtuk, mert ha rájuk próbálsz taposni, kemény kérgük röhögve töri ki a bokádat. Gyökerek taposása helyett mutasd meg nekik azt, amire ők sosem lesznek képesek.

Kifizetődik

Felesleges elfordítani a fejed a széptől, mert az nem a tiéd. Butaság befogni a füled a dal elől, mert azt nem te énekled. Ha nyitott vagy, osztozhatsz a nyertes örömében, énekelheted mással együtt a dalt. És következőleg, ha igazán jól fogsz majd valamit csinálni, őszintén fognak neked örülni a többiek is. Kifizetődik.

Egy szelet valóság...utazás

Fáradt kezeik összekulcsolva. Szemük fehérje most nem villan. Fátyolosan bámulják az összefüggéstelen tájat.

...gazdagságban, szegénységben.

Hároméves kislányuk megszeppenten ül a vonat kárpitozott ülésén. Maszatos arcocskájáról hatalmas kék szemei vonják el az ember figyelmét. Felnőttes aggódással figyeli levékonyodott szülei suttogását. Összevonja szemöldökét minden egyes legördülő könnycseppnél

...egészségben, betegségben.

Szipogásuk köhögésbe fullad. Betölti az egész vonatot. Kócos, rövid haját mintegy idegesen simítja le homlokára a kislány.

...boldogan, boldogtalanul.

Rekedten súg oda férjének a fiatal nő... ez vet véget rohamuknak... egyszerre nevetnek fel.

A kislány felemeli a fejét és elmosolyodik. 

...igen.

Mindenki másképp

Van, aki vakon, van, aki némán. Néha siketen, sokszor bénán. 
Artikulálatlanul és elröhögve, térden csúszva, könyörögve. Porcukrot a szembe szórva, élősködve, féreg módra. 
Sajnálatból, kegyelemből, dicsőségből, szeretetből. 
Emberi dolog.

Egy egész

Csak ketten tudjuk az egyet összerakni egésszé. Az egy még önmagában sosem egész. Kell hozzá egy másik ember, akivel megoszthatod, és összerakhatod. Ez a világ rendje.

Keres, talál..?

Komolyan nem értem, mire vársz. Már rég elkészültem. Felkészültem. Úgy gondolom, semmi nem lephet meg. Azt mondják, hogy mikor lemondasz valamiről, akkor kapod meg. Mások azt mondják, hogy aki keres, az talál. Én valahogy nem tudok rólad lemondani. De már annyi ideje kereslek, hogy lassan kénytelen leszek negálni ezt a "keres, talál" dolgot. Bárhol is vagy, félő, hogy sosem fogunk így találkozni.
Hát perszehogy volt, hogy lemondtam rólad. Olyankor láttam másokat. Kerestelek bennük. Nos, mivel úgy tűnik, hogy egyikőjük sem Te voltál, azt hiszem, újra neki álltam a keresésednek. Az vesse rám az első követ, aki nem tudja, miről beszélek...

Talán eszetlen...

Nem hiszem, hogy eltévedtem. A szemembe vághatod, hogy nem tudom, mit csinálok. Rávághatod azt, hogy Te hogyan csinálnád. Viszont elfelejted, hogy Te te vagy. És Én én vagyok. Még mindig. Ha úgy döntök, szaltót ugrok egy hegyről, akkor úgy döntök. Ha úgy döntök, elutazok egyedül, akkor elutazok egyedül. És lehet, hogy te duplaszaltó helyett hasast ugranál, miközben azt magyaráznád, hogyan akarsz landolni. Még az is benne van a pakliban, hogy neked van igazad. És ésszerűbb, amit te mondasz. 

De lehet, hogy nekem ez kell. Szétfeszíteni a határokat, talán eszetlenül, de átlépni azokat, aztán visszahúzni a lábam, és ugyanúgy folytatni ugyanott, ahol abbahagytam, és ahol először is kellett volna. 

Viszont személyes tapasztalat híján nem tudom, mitől féljek. 

Összetörhetem magam. Akár. Az orrom alá dörgölheted. De tudnod kell, hogy soha semmit nem fogok megbánni. Még Miattad sem. Ez vagyok Én. 

Minél... annál

Minél szebben játszod, annál szebben néznek rád. 
Minél csendesebben ülsz, annál átlagosabbnak néznek. 
Minél gyorsabban futsz, annál gyorsabban futnak utánad. 
Minél megnyerőbben mosolyogsz, annál kíváncsiabbak rád.
Minél több ajtót bezársz, annál többet kinyitsz.
Minél jobb akarsz lenni, annál eltökéltebb vagy.
Minél sokoldalúbb vagy, annál kiismerhetetlenebb.

Minél erősebben fogod, annál jobban akarják.

Minél... annál.

Mozgó mozaik

Az apró mozaikdarabokat már csak össze kell rakni. Minden újonnan megismert embertől kaptam új darabot. A régóta ismert emberek is mindig másfélét adnak. Kaptam már tőled is, ebben biztos vagyok.

Maradt a kép megalkotása... hogy mit rakjak ki belőle. 
...hogy hol rakjam ki. 

...hogy kivel rakjam ki. 

Tudod miről beszélek, nem? A te kezedben is rengeteg mozaik van. 
Élhetsz velük, vagy elrakhatod őket a zsebedbe... viszont akkor sok szolgálatot nem tesznek.
Az igazság az, hogy senkinek sem sikerült teljesen kiraknia a saját képét. Mindig jönnek új emberek, új darabokkal, akikkel és amikkel új részt rakhatsz ki a képedben. Nem kell művésznek lenned ahhoz, hogy a legtöbbet kihozd magadból...és a mozaikdarabokból egyaránt.