Nem hiszem, hogy eltévedtem. A szemembe vághatod, hogy nem tudom, mit csinálok. Rávághatod azt, hogy Te hogyan csinálnád. Viszont elfelejted, hogy Te te vagy. És Én én vagyok. Még mindig. Ha úgy döntök, szaltót ugrok egy hegyről, akkor úgy döntök. Ha úgy döntök, elutazok egyedül, akkor elutazok egyedül. És lehet, hogy te duplaszaltó helyett hasast ugranál, miközben azt magyaráznád, hogyan akarsz landolni. Még az is benne van a pakliban, hogy neked van igazad. És ésszerűbb, amit te mondasz.
De lehet, hogy nekem ez kell. Szétfeszíteni a határokat, talán eszetlenül, de átlépni azokat, aztán visszahúzni a lábam, és ugyanúgy folytatni ugyanott, ahol abbahagytam, és ahol először is kellett volna.
Viszont személyes tapasztalat híján nem tudom, mitől féljek.
Összetörhetem magam. Akár. Az orrom alá dörgölheted. De tudnod kell, hogy soha semmit nem fogok megbánni. Még Miattad sem. Ez vagyok Én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése