Életjel

Látod? Egy ideje már csak a befagyott tavon csuszkálok. Ez az a tipikus "igen, én is szoktam hasra esni" példa. Igen, nevetek magamon. És igen, aztán megijedek a repedő jégtől, csak a biztonság kedvéért.
De én valahogyan nem látom, miért is kéne keresnem innen a kiutat. A "biztonságos" part és az "instabil" jég látszólag egybeolvadnak, s mint egy átláthatatlan, hideg sivatag vesznek körül. Az a bizonyos "valakiért"... vagy az a másik... az a "valakivel".. úgy eltűnik. Nem is eltűnik: nincs. Így nem tehetek mást: fejemre teszem a sapkámat, és felveszem a kesztyűt a hideggel - aztán megkeresem az első motiváló életjelet.