Pár éles kanyar. Hirtelen beállt mély csend.
Emberi szívdobbanás...apró levegővétel.
Koncentrálok. Résnyire húzom a szemem.
Talán észreveszem, hol rontottam el.
A fák zúgása...és eszembe jut, amikor ott ültél a diófa alatt.
Megmozdulok. Megpróbálom leszedni magamról, ami rám nehezedik.
Feladom. Mi értelme egyedül? Ez a hülye nap is a szemembe süt.
Hallom a szél fújását. Emberi sikolyt hoz magával.
Miért szeretnek az emberek sikítozni? Utálom a feltűnési viszketegséget.
Talán újra neki kéne futni. Vagy visszamenni az időben, és másként alakítani a dolgokat.
Hmm... túl nehéz. Majdcsak segít valaki.
Autók. Mormolás. Nyílik az ajtó. Mint mikor elmentél.
Eltűnt a teher. Mély levegő. Mintha itt lennél.
Üres és fekete. Mint nélküled a napok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése