>> Elég lenne, ha valaki megmutatná, hogyan dobjam ki ezeket a rongyosra használt, dohos érzéseket. Hogyan szortírozzam ki és cseréljem le őket, ahogyan mások a régi, megunt holmijukat.
Szeretném azt gondolni, nem tudok nélkülük élni.. Az állandó gondolatod nélkül. Pedig már csak megszokásból nyúlok utána.
Minduntalan összenézek vele a tükörben. Miattad vonja el a figyelmem az értelmetlen tévéműsorról... Újra és újra elmeséli ugyanazt. Például, hogy te ezt a fajta zenét nem szereted. És hogy nincs is időd ilyen marhaságokra. És igazából már rám sincs. 
Hazudj... hazudd, hogy idővel egyik érzés bedarálja a másikat. Hogy nem csak te, de ők is itt hagynak majd engem köszönés és magyarázat nélkül... hogy még szortíroznom se kelljen.