Kialudt

Amikor elfogynak a szavak, valahonnan belülről helyet mar magának a kétség. Talán csak behazudtuk egymásnak - és magunknak - hogy szükségünk van erre. Hogy a kezem azért van ott a tiedben, mert kiállta az idő próbáját. Lehet, hogy jobbnak akartuk, mint amennyire ez már az elején ítélve volt. Igen, más emberek befolyásolnak minket. Megváltoztunk. Ez a két személy egyszerűen már nem az a két ember, aki  éjjeleket is átbeszélgetett és önfeledten nevetett. Akiknek bármilyen atrocitásra a másik ember jutott az eszébe.
Parancsra az ilyesmi nem működik...
Mutogathatunk egymásra, vághatjuk egymás fejéhez a felhalmozott hibákat... Fújogathatjuk még egy ideig a kialvó lángot.