2013. május 4., szombat

Árnyéktalan

Hamis mosollyal várnak minden megvilágított utcasarkon. 
Bármennyire megnyerő foguk villanása, emlékeztetnem kell magam, hogy egyik ember sem magasabb rangú a másiknál. Nem számít, hogy valaki jobban tud hazudni, vagy erőteljesebben tud nyelni, esetleg mindig az árnyéka előtt jár. Ez mind megtévesztés.
Sokszor csak kulcslyukon beszűrődő fénynyalábnak tűnik az igazság ebben a sötét szobának titulált világban.  A merészebb emberek a kezükkel kalimpálva, mások figyelmével kitüntetve közlekednek a sötétben. Mások a fal mellett meglapulva várják, hogy a járkáló emberek abbahagyják a kalimpálást, és ők is felállhassanak. Egymás elől szívjuk a levegőt, megverekedve egy friss morzsáért, miközben egy egész kenyeret tartunk a hátunk mögött. 

Nehéz pozitívan megítélni, ki kicsoda valójában. A hiúság mindig közbeszól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése