Hurrikán söpörje elernyedt testem melléd. Emeljen fel, és rázza ki belőlem mindazt, ami szilánkként szeli szét számat, és sóval szórja sebzett szavaimat. Szedje ki a hajamból azokat a töviseket, amiket röhögve dobáltak bele barátnak hitt ellenségek. Érjen utol minden elpocsékolt idő. Összetört testem feszítse ki, és fújjon pofont az arcomba, hajam pedig fogja össze egy árnyalatnyi lelkesedéssel. Könnyemet szárítsa fel, tépje fel szemhéjam, és vágja az arcomba a vakító valóságot. Aztán csak hagyjon lezuhanni. Ekkor ernyedt testemben már erő táncol, talpam alatt megreped a talaj. Gondolataim betonból születnek, szívem dobbanása innentől csak rám tartozik. Nem félek megmutatni, ki vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése