Kitérő

Kerestem valamit, amiben megkapaszkodhatok. Az illatot a ruháimon, a képet az emlékezetemben, a kezet a kezemben. Folyamatos kitérőkön kutattam ennek az érzésnek csupán az árnyalatáért. Az emberek jöttek-mentek, én pedig rákészültem a változásokra. Arra, hogy hirtelen bekopogtass, és helyet kérj az életemben. 
De amikor egyedül ülök otthon a kanapén, és bámulom azt a pár sort az üzenetedből, érzem, hogy hiába van erőm mindent előről kezdeni, ez nem így működik. Tudod, én nem a ló dublőre vagyok, az a bizonyos "jó a szamár is".