Közös hazugság

Nézz csak körbe. Befáslizott arcok. Mindenki a már gyógyuló és még vérző sebeit csavarta okosan a kötszer mögé. Egészséges arcot bármikor találhatunk ki magunknak, ráfesthetjük a fáslira, és akár egész életünkben hordhatjuk. Ezzel megakadályozva féltve őrzött gyengepontjaink feltárását.
Persze - mint mindenhol - ebben az esetben is vannak kivételek. 
Tudod, amikor valaki már annyira magányos, hogy apró horzsolásait nyílt törésnek álcázva fűnek-fának elsírja mondvacsinált sérelmeit, nem nehéz rájönni, hogy ő is a figyelemre éhező rétegbe tartozik. Őket nem szabad elítélni. Legalábbis próbáljuk meg. Akár még te is lehetsz a helyében.
Másfelől, egyszer mindenki leveszi magáról a fásliját. A barátok egymásról veszik le, együtt mossák ki, és egymás sebeit kitisztítva, frissen veszik fel újra. A magányos emberek otthon, egyedül szabadulnak meg a véres kötszertől. Maguk sebeit tisztítják. Az övéké a magány hibájából tovább gyógyul.