Amikor fél az ember... akkor sebezhetőnek érzi magát. Legtöbbször ugye nyeregben vagyunk, irányítjuk a beszélgetéseket, szituációkat, tudjuk, hogyan koptassuk le a nem kívánatos embereket. Azzal vagy, akivel szeretsz lenni, annak köszönsz, akinek akarsz. Mikor félsz... akkor tehetetlen vagy. Legalábbis úgy érzed. Mások eszéől várod a megoldást. Van, aki egyébként is szereti hárítani a felelősséget. Elkapni a neki dobott labdát, de minél hamarabb továbbadni, hogy ha leesne, ne az ő hibája legyen. Hiába az övé az a bizonyos labda. Ha valaki nem vezető egyéniség... és nem az a fajta, aki beáll a megérdemelt pofon elé, ahelyett, hogy elbújna... az többször fél, mint bárki gondolná. Csak az emberi empátia az, amit mások adni tudnak neki. Ne gondold, hogy mások nem félnek. Van, aki beismeri, más tagadja. Senki sem lehet biztos a helyében. Főleg nem manapság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése