Szemeid mélysége...

Nem akarok odanézni. Nem akarom látni az arcod. Pontosan tudom, hogyan nézel rám. Az agyamba beleégett az arcod minden apró részlete. A hosszú szempillák. A szemed alatti, kialvatlanságodat jelzö szarkalábak. A felvont szemöldököd. Ismerlek. Te is ismersz. Most mégsem bírom elviselni a pillantásodat. Tudom, miért tekergeted a fejed. Hogy miért szuggerálod a körmeid. Minden apró megmozdulásod miértjét ismerem.
És most te is átlátsz rajtam. Sikítva vonnák vissza mindent, amit valaha is mondtam...de ez az arc...
Hogy is mondják? Fáj az igazság...?