Arctalan kabátok suhannak mellettem. Kar nélküli táskák integetnek akaratlanul. Fehér cipők lépik át a nyitott ajtókat. Emlékek. Elfelejtett nevetés, akaratlan koccanás. Egy fintor. Zúzott akarat, féltő szeretés. Pár keresetlen szó. És a zavart gondolatok között egy ismerős kéz szorítása parancsol csendes, megnyugtató csendet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése