2013. március 6., szerda
Történt, nem történt...
Nagyot nyelek. Rúzsos szám foltot hagyott az üvegpoháron. Nyugodt fölényességgel rakom le az asztalra.
Agyamba beleégett az arcuk. Te csak a kemény héjat látod, a magabiztos tekintetet. Láttad, amint szemem megvetően átsiklott rajtuk. Nem tudod, hogy közben az ellentettjét gondoltam, mint amit Te leolvastál. Keresztbe vetett lábaim megremegnek. Felállok. Odakintről behallatszik a nyitott ablakon a város zaja. Napsütötte fénycsíkok húzódnak a padlón. Kellemes délelőtt. Nem túl kényelmes ez a vörös, selyem estéji. Meztelen lábammal hangtalanul lépdelek át a szobán, a kanapé fölé állok. Nyitott szádon keresztül szeded a levegőt. Halvány lila inged félig nyitottan engedi látni csupasz mellkasod. Azt hiszed, elérhetetlen vagyok. Egy tojás, amit még csak meg sem próbálsz feltörni. Talán így van rendjén. Kolléga. A pisztojodat az asztalon hagytad.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése