Csak mert nincs kedvünk figyelni rá, tartani, törődni vele. Elhajítjuk, mert túl sok energiát kíván a fenntartása. Rá fogjuk, hogy nem is volt haszna. Bámuljuk.
Aztán meglátjuk az összetört szilánkokban magunkat.
Észrevesszük, hogy másként is lehetett volna. De már túl sokat tapostunk rajta, túl sokszor mentünk el mellette egy pillantás nélkül ahhoz, hogy még rendbe lehessen hozni. Éljenek az emberi kapcsolatok. Életünk lámpásai.
Olyan könnyű tönkretenni őket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése